1) a stevia biztonságos a cukorbetegek számára?
igen, az édesítőszerként használt stevia és stevioside teljesen biztonságos (boeck-haebisch, 1992). chan és mtsai. (2000) emberi önkéntesekkel kimutatták, hogy a vér biokémiai paramétereit nem változtatta meg napi háromszor 250 mg stevioside 1 éven keresztül.

2) a stevioside cukorrészei biztonságosak a cukorbetegek számára?
a stevioside, a stevia fő édes összetevője körülbelül 300-szor édesebb, mint az asztali cukor. ezért édesítésre csak kis mennyiségeket kell használni. a belek nem veszik fel, és a gyomor-bél traktus enzimei sem metabolizálják, mivel a szteviozidban lévő cukorkötések b-glükozid kötések. az emberi vastagbél baktériumai azonban szteviol- és cukorrészekre bontják. az élelmiszerben lévő hozzáadott cukor teljes mennyiségének (belgiában személyenként ± 131 g/nap) helyettesítéséhez napi 400 mg-nál kevesebb szteviozid szükséges. ez azt jelenti, hogy a vastagbélben csak körülbelül 240 mg glükóz szabadul fel a 400 mg-os szteviozidból. becslések szerint ennek a glükóznak körülbelül 1/3-a metabolizálódik a vastagbél baktériumai által, 1/3-a kiválasztódik, és körülbelül 1/3-a felveszi (± 80 mg), ami természetesen elhanyagolható mennyiségű glükóz. lásd még a steviolról szóló gyik-et.

3) a stevioside rákkeltő?
nem. a szteviozidot a belek nem veszik fel, és a gyomor-bél traktus enzimei nem metabolizálják. az emberi vastagbél baktériumai azonban szteviol- és cukorrészekre bontják. egy érzékeny salmonella typhimurium tm 677 törzsben kimutatták a szteviol gyenge mutagén hatását (mindössze 90%-os tisztaság), de ez nem jelenti azt, hogy az édesítőszerként használt steviozid önmagában rákkeltő lenne, még akkor is, ha a szteviozidot a baktériumok szteviollá alakítják át. a vastagbélben! a salmonella typhimurium tm677-ben a szteviol aktivitása nagyon alacsony volt, és csak körülbelül 1/3000-a a 3,4-benzopirénnek, a szteviol-metil-észter 8,13-laktoné pedig 1/24500-a a furilfuramidnak (terai et al. , 2002). bár a szteviol és egyes származékai gyenge aktivitását találták a nagyon érzékeny s. typhimurium tm677 törzsben, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a szteviozid édesítőszerként való napi használata biztonságos. ezenkívül a kémiai úton előállított szteviol-származékok jelenléte a vérben a sztevioziddal való etetés után egyáltalán nem bizonyított. a hörcsögökbe (4 g/ttkg), patkányokba és egerekbe (8 g/ttkg) intubált (90%-os tisztaságú) szteviol nagyon nagy dózisai nem indukálták a mikronukleuszokat sem a hím, sem a nőstény állatok csontvelői vörösvértestében. ezek a dózisok azonban bizonyos citotoxikus hatást mutattak a nőstényekre, de nem az összes kezelt állatfaj hímére (temcharoen et al., 2000). nem kizárt, hogy a toxicitás a jelenlévő 10%-os szennyeződésnek köszönhető.
az orális szteviozid biztonságosságát a karcinogén aktivitással kapcsolatban yamada és munkatársai igazolják. (1985), xili et al. (1992), toyoda et al. (1997) és hagiwara et al. (1984) patkányokkal. a szteviozid igen jelentős gátló hatásáról számoltak be a 12-o-tetradekanoil-forbol-13-acetát rákkeltő hatásában egérbőrben (yasukawa et al., 2002). a stevioside jelentős gátló hatást fejtett ki a 7,12-dimetil-benz[a]antracén (dmba) és a 12-o-tetradekanoil-forbol-13-acetát (tpa) által in vivo kiváltott kétlépcsős egérbőr-karcinogenezisre. a stevioside gátolta a peroxinitrit által elindított egérbőr karcinogenezist is (konoshima és takasaki, 2002). a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a stevioside értékes természetes édesítőszer lehet a kémiai karcinogenezis elleni kemopreventív szerként. 1999-ben a jecfa egyértelműen kijelentette: "a szteviozid akut orális toxicitása nagyon alacsony. szteviozid orális adagolása 2,5%-os étrendi koncentrációban patkányoknak két éven keresztül, ami napi 970 és 1100 mg kg-1 bw hímeknél és nőstényeknél. 5%-os étrendi koncentrációnál nem volt szignifikáns hatása a testtömeg-gyarapodásnak és a túlélési aránynak. egy hosszú távú vizsgálat nem utalt rákkeltő hatásra..." (who, 1999). sőt, soha nem jelentek meg olyan jelentések, amelyek bizonyítják, hogy a stevia vagy a stevioside használata növelné a rákos megbetegedések számát a populációkban, még nagyon hosszú használat után is (pl. paraguay: több mint 500 éve, japán: több mint 25 éve, dél- korea: 16 év, brazília: 13 év, kína: 12 év vagy az usa: 1995 óta étrend-kiegészítőként engedélyezett).

4) mennyi steviolt vesz fel a vastagbél?
ha az összes hozzáadott cukrot (131 g/nap) steviosiddal helyettesítjük, ami szinte lehetetlen, akkor körülbelül napi 400 mg szteviozid szükséges. a vastagbélben történő lebomlás körülbelül 160 mg szteviolt eredményez. a képződött szteviol körülbelül 90%-a a széklettel ürül. kis mennyiségű szteviolt vesz fel a vastagbél, és konjugálódik, hogy a vizelettel ürüljön ki. azokban a hörcsögökben, amelyeket 250 mg szteviollal/ttkg etettek, a szabad szteviol körülbelül 102 µg/ml plazmakoncentrációja nem okozott káros hatásokat. emberben nem volt kimutatható szabad szteviol a plazmában személyenként napi 750 mg (± 12 mg/ttkg) szájon át történő beadás után. a konjugált szteviol maximális csúcskoncentrációja 20 µg/ml körül volt, azaz messze elmarad a hörcsögök számára biztonságosnak talált értékektől. mivel napi 400 mg-nál kevesebb szteviozidot használnak, ez az érték inkább 10 µg/ml alatt lesz. a konjugált szteviol származékok a vizelettel választódnak ki.

5) biztonságos a stevia a fenilketonuriás (pku) betegek számára?
igen, a stevia és a stevioside teljesen biztonságos, mivel a stevioside kémiai szerkezete egy diterpén-glikozid, amely teljesen különbözik az aszpartámtól.

6) stevia és vérnyomás
egy embereken végzett vizsgálatban 60 magas vérnyomásban szenvedő önkéntesnek 1 éven keresztül steviosidot (250 mg naponta háromszor) adtak be (chan és mtsai, 2000). 3 hónap elteltével a szisztolés és diasztolés vérnyomás szignifikánsan csökkent, és a hatás egész évben fennállt. a vér biokémiai paraméterei, beleértve a lipidet és a glükózt, nem mutattak szignifikáns változást. nem figyeltek meg jelentős káros hatást, és az életminőség értékelése nem mutatott romlást. a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a stevioside jól tolerálható és hatékony vegyület, amely alternatív vagy kiegészítő terápiaként tekinthető a magas vérnyomásban szenvedő betegek számára. a vérnyomás ugyan csökkent, de nem figyeltek meg semmilyen hatást a férfi potenciára, ami javítja az életminőséget! a kezelt csoportban az átlagos vérnyomás a vizsgálat elején körülbelül 166/102 volt. a vizsgálat végére ez 153/90-re esett vissza. ezzel szemben a placebo-csoportban nem észleltek szignifikáns csökkenést. liu et al. (2003) arról számoltak be, hogy a kutyáknak (200 mg/ttkg) beadott steviosid hipotenzív hatásának hátterében az extracelluláris folyadékból származó ca2+ beáramlás gátlása áll.

7) igaz, hogy a stevia vagy a stevioside befolyásolja a szaporodást?
egyáltalán nem! a patkányok élveszületési arányának stevia-főzetekkel történő csökkenésének eredményeit (planas és kuc, 1968) shiotsu (1996) cáfolta, és sokkal több állattal végzett megbízhatóbb kísérleteket a planas és kuc. nem találtak hatást az általános állapotra, a testtömegre, a vízfogyasztásra, az élveszületési arányra vagy az alomméretre. a szteviozidnak nem volt hatása a termékenységre vagy a szaporodásra egereknél, patkányoknál vagy hörcsögöknél (lásd: toxikológiai vizsgálatok).
míg melis (1999) a hím patkányok termékenységének lehetséges csökkenését javasolta egy nagyon nagy adag stevia kivonat hatására, oliveira-filho et al. (1989), akik hasonló stevioside-tartalmú kivonatokat adtak be, kijelentették, hogy ennek semmiféle hatása nincs a férfiak termékenységére. nem biztos, hogy a megfigyelt hatásokat a kivonatban jelenlévő szteviozid okozta. azt is meg kell említeni, hogy a felhasznált kivonat koncentrációk rendkívül magasak voltak, a kísérletek kezdetén még a testtömeg 5,34%-a (vagyis körülbelül 5,3 g stevioside/ttkg). egy 65 kg-os felnőtt embernél ez napi 3,47 kg száraz stevia levelet vagy kb. 34,7 kg friss levelet jelent, vagyis a testtömeg több mint 50%-át! megkérdőjelezhető azoknak a kísérleteknek a jelentősége, ahol csak egy rendkívül magas koncentrációt vizsgáltak. melis eredményei szintén ellentmondanak számos más kutató eredményeinek, akik nem tudtak semmilyen hatást feltárni a hím vagy nőstény állatok termékenységére.

8) mennyi stevia vagy stevioside fogyasztható naponta?
az elfogadható napi bevitelt (adi) 7,9 mg stevioside/ttkg-ban számították ki (xili et al., 1992). ezt az adi-t azonban minimális értéknek kell tekinteni, mivel a szerzők nem tesztelték a 793 mg/ttkg-nál magasabb szteviozid-koncentrációt. különféle krónikus toxicitási vizsgálatokból 20 mg/ttkg adi-ra lehet következtetni (100-as biztonsági faktor). még a 7,9 mg/ttkg adi azt jelenti, hogy egy 65 kg-os személy 513 mg tiszta szteviozidot fogyaszthat naponta. az élelmiszerben lévő összes hozzáadott cukor helyettesítéséhez (kb. 131 g/nap), ami szinte lehetetlen, kevesebb, mint 436 mg szteviozid szükséges. ez a mennyiség körülbelül 4,36 g szárított steviának felel meg
levelek (10% édesítőszer tartalom).

9) mennyi szárított stevia levelet vagy mennyi steviosidot használjunk édesítésre?
minden a szárított stevia levelek édesítőszer-tartalmától függ. ez a száraz tömeg 6 és 15 %-a között változhat. ezért a szárított levelek 18-45-ször édesebbek, mint a cukor. ez azt jelenti, hogy 100 g száraz levél (6% szteviozid) 1800 g cukornak vagy 4500 g cukornak (15% a levelekben) felel meg.
a tiszta szteviozidot csak az élelmiszeriparban használják, boltokban nem árusítják. mindig keverik más vegyületekkel, hogy hígítsák az extrém édességet, és megkönnyítsék a konyhai mérlegelést. attól függően, hogy mennyi ömlesztett vegyületet adunk hozzá, a keverék édessége változik, és érdemes kipróbálni magad.
a leggyakoribb hiba, amit az emberek elkövetnek a steviával vagy a steviosiddal, hogy túl sokat mérnek ki. nagyon kis mennyiségű por nagymértékben édesítheti. könnyű túl sok steviát hozzáadni, ami elnyomja az ízlelőbimbókat. nehéz megtalálni a megfelelő mennyiségű stevia-t, mert nagyon koncentrált.
a stevia többféle formában kapható: (az édesség formánként változik.)
- folyékony koncentrátum, könnyen cseppenként mérhető (enyhe édesgyökér ízű)
- fehér porított kivonat, nem édesgyökér aroma (elsősorban japánban használt forma)
- néha egy nem édes, maltodextrin nevű töltőanyaggal keverik.
- friss stevia levelek - rendkívül édes íz erős édesgyökér ízzel
- szárított levél, finomra porítva (édesgyökér ízű)

10) hány kalória van a stevia kivonatban?
gyakorlatilag egyik sem. a stevia kivonatokat nulla kalóriatartalmúnak, nulla szénhidrátnak, zéró cukornak, zéró zsírnak és koleszterinnek tekintik.

11) a stevia kivonat helyettesítheti a cukrot az étrendben?
először is el kell mondanunk, hogy az élelmiszeripar túl nagy mennyiségű cukrot ad élelmiszereinkhez. ez a hozzáadott cukor gyakorlatilag mentes a táplálkozási előnyöktől, és legjobb esetben is üres kalóriát jelent az étrendben. valójában nincs szükségünk erre a hozzáadott cukorra az ételben. naponta friss gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztanunk, amelyek elegendő cukrot tartalmaznak szervezetünk számára. a stevia sokkal édesebb, mint a cukor, és nincs benne a cukor egészségtelen hátránya. hipoglikémia esetén a stevia vagy a stevioside természetesen nem helyettesítheti a cukrot. forduljon orvosához.

12) mi a helyzet a steviával vagy a stevioside-val és a fogak egészségével?
az albínó sprague-dawley patkányokkal végzett kísérletekből das et al. (1992) arra a következtetésre jutott, hogy sem a szteviozid, sem a rebaudiozid a nem kariogén (üreget okozó).
bár a stevioside és a stevia kivonatok meglehetősen magas koncentrációi csökkentik egyes baktériumok szaporodását, az édesítésre használt koncentrációk meglehetősen alacsonyak. ezért a stevioside használatának jótékony hatása inkább annak köszönhető, hogy az élelmiszerben a szacharózt nem kariogén anyaggal helyettesítik.
ezenkívül a stevioside fluoriddal kompatibilis és jelentősen gátolja a plakk kialakulását, így a stevia valóban segíthet megelőzni a fogszuvasodást.

13) használható-e a stevia vagy a stevioside főzéshez és sütéshez?
teljesen! a szteviozid olvadáspontja 198 °c, bomlás vagy barnulás nélkül. rendkívül hőstabil a mindennapi főzési és sütési helyzetekben, kompatibilis a tejtermékekkel és a savas gyümölcsökkel, mint például eper, narancs, lime és ananász. ezen túlmenően ph-stabil, nem fermentálható és főzéskor nem sötétedik, ezért széles körben alkalmazható élelmiszerekben.

14) milyen összetételű a stevia kivonat?
a négy fő szteviolglikozid: a szteviozid, a rebaudiozid a, a rebaudiozid c és a dulkozid a. régóta ismert, hogy a négy fő szteviolglikozid közül a rebaudiozid a rendelkezik a legjobb érzékszervi tulajdonságokkal (legédesebb, legkeserűbb). az egész növény szintjén a szteviol-glikozidok hajlamosak felhalmozódni a szövetekben az öregedés során, így az idősebb alsó levelek több édesítőszert tartalmaznak, mint a fiatalabb felső levelek. mivel a kloroplasztiszok fontos szerepet játszanak a prekurzor szintézisben, a klorofilltól mentes szövetek, mint például a gyökerek és az alsó szárak, nem vagy csak nyomokban tartalmaznak glikozidokat. a virágzás megkezdésekor a levelekben a glikozidkoncentráció csökkenni kezd.

15) hogyan készítsünk stevia kivonatot?
folyékony kivonat készíthető friss vagy szárított és őrölt stevia levelekből. egyszerűen keverjen össze egy kimért adag stevia levelet vagy gyógynövényport tiszta alkohollal (márka vagy skót is), és hagyja állni 24 órán át. szűrje le a folyadékot a levelekről vagy a pormaradványokról (pl. kávészűrő segítségével), és hígítsa fel ízlés szerint tiszta vízzel. vegye figyelembe, hogy az alkoholtartalom csökkenthető az extraktum lassú melegítésével és az alkohol elpárologtatásával. hasonló módon készíthető tiszta vizes kivonat is, de nem von ki annyi édes glikozidot, mint az alkohol. minden folyékony kivonat lefőzhető és sziruppá sűríthető.

16) mi a stevia és a stevioside jogi státusza?
a stevia növényt, kivonatait és a szteviozidot is több éve használják édesítőszerként dél-amerikában, ázsiában, japánban, kínában és az eu különböző országaiban. brazíliában, koreában és japánban a stevia leveleket, a szteviozidot és a nagyon finomított kivonatokat hivatalosan alacsony kalóriatartalmú édesítőszerként használják. az egyesült államokban a porított stevia leveleket és a levelekből készült finomított kivonatokat 1995 óta használják étrend-kiegészítőként. 2000-ben az európai bizottság megtagadta a stevia vagy a stevioside új élelmiszerként való elfogadását, mivel hiányoztak a steviáról és a sztíviáról szóló tudományos jelentések. az idézett tanulmányok közötti eltérések a stevioside és különösen az aglikon szteviol lehetséges toxikológiai hatásait illetően (kinghorn, 2002; geuns, nem publikált). a szteviozid, mint étrend-kiegészítő humán alanyok számára sokrétű előnyei: stabil, nem kalóriatartalmú, a cukorbevitel csökkentésével segíti a fogak egészségének megőrzését, és lehetőséget ad a cukorbetegek és fenilketonuriás betegek, valamint az elhízottak számára is. .

2005 óta a stevia és kivonatai állati takarmány-adalékanyagként engedélyezettek európában.